Teakonyha

Mitől lesz otthonos egy otthon?

Fogós kérdés. Sokat számít a tervezés, a megfelelő bútorok, szerelvények, berendezési tárgyak kiválasztása, beszerzése, de mégsem hiszem, hogy ennyi az egész. Az otthonunk mi vagyunk. Velünk születik, lélegzik, változik. Persze csak ha hagyjuk neki.

Kontár amatőrként lakberendezni folytonos dilemma. Fehér vagy fekete? Nagy vagy kicsi? Egyszerű vagy izgalmas? De főleg: ami nekem tetszik, vagy ami mindenki másnak. Bár van olyan, hogy az ember megbánja egy-egy sajátos döntését - de még mennyire! - mégsem szabad feladni. Inkább lakjunk a saját elcseszett otthonunkban, mint valaki más tökéletes díszletei között.

Eme meggyőződéssel indultam el Vácra, egy antikvitásokat áruló hatalmas boltba, amiről csodákat zengtek a lakberendezési blogok. És nem is érdemtelenül!

Bár végül csak pár apróságot vettem, hatalmas élményekkel távoztam. Igazi csodaország ez, telis-tele izgalmas furcsaságokkal, lakberendezési ritkaságokkal, kincseket rejtő eldugott zugokkal. Szerencsére lehetett fotózni, így készítettem néhány képet a "boltról", és persze lefotóztam a kedvenceimet is.

Az se gond, ha pont egy hatalmas télapó szobor hiányzik a nappaliból:

Gondoltak azokra, akik régies holmikra vágynak...

...de azokra is, akik valami újszerűvel próbálkoznának.

Három kedvencem is lett itt. Sajnos egyik sem kompatibilis egyelőre a lakkal. Ez a mesés bőrfotel például magáért beszél. Sőt, nem is beszél, hanem hosszan mesél... csak hát az ára...

Imádtam ezeket a régi ablakkereteket, amikbe tükör került. Eddig örültem, hogy legalább tükrünk már van... eddig...

És imádtam ezt a csillogó ezüst vitrint is. Igaz, nem lenne egyszerű ízlésesen elhelyezni bárhol is, de ha egyszer sikerülne, nincs kétség, a szoba éke lenne.