Teakonyha

Egy éve lett (fél)kész a kertünk, és én azóta szeretnék írni róla, de az az igazság, hogy belefogtam egy másik projektbe - egy krimibe - ami hosszú ideig minden betűt kiszívott belőlem.

A kert-projekt leírása pedig - a magaságyásokkal, elrendezési dilemmákkal, kisnövénymeghatározók magolásával, és persze a számtalan gödör kiásásával... - többet érdemel holmi képaláírásoknál, így arra még készülök. Most a kertem egyik ékességéről szeretnék írni, ami bár nem ilyenkor a legszebb, de ilyenkor érdemes elültetni. Egy növényről, ami nem hiányozhatna senki kertjéből!

- Ha én növény lennék, szárnyas kecskerágó lennék! - mesélem büszkén a nálam vendégeskedő barátnőmnek, és egy kis zöld bokorra mutatok, a lábam előtt.

- Biztos? - fintorog a jellegtelen növénykére, aztán szánakozva felém tekint. - Tudom, hogy a GYES nem éppen az önbizalom növekedéséről szól, de azért mégsem szabadna magadat így leírni... - kezdi. - Én például liliomfa lennék. Azt hiszem... neked is valami ilyesmiben kéne gondolkodnod.

- Viccelsz? - vigyorgok rá. - Ez egy kimondottan öntelt kijelentés volt! -  magyarázom, aztán megbeszélünk egy másik, őszi találkozót.

Egy hónappal később ugyanott állunk. Barátném megbabonázva figyeli a lábánál heverő bokrot.

- De a liliomfa is gyönyörű - mondom neki kedvesen. Ő rámmosolyog. Tekintetéből árad a baráti szeretet és az irigység.

A szárnyas kecskerágót (Euonymus alatus) egy igénytelen, napfényt kedvelő, olcsó, lombhullató növénykének ismertem meg. Egy kertészetben találtam belőle vagy hatot, meg is vettem mindet. Ha nem ősszel vesszük, nagyon kell figyelni, hogy megtaláljuk. Én november környékén találomra levagdostam a hosszabban kinyúló ágakat, minden metszési ismeret nélkül, és úgy tűnik, még ezt is jól viselte. Szóval bírja a strapát.

Tavasszal és nyáron semmi extra nincs benne, egy helyes kis zöld bokor:

De ha elég fényt - a megfigyeléseim alapján főleg délelőtti fényt - kap, ősszel kész orgia:

Télre ledobja az összes levelét, így remek alap a karácsonyi égősornak :) .