Teakonyha

A tervezés

2015. január 02. - Mezei Petra

Ez a második alkalom, hogy a saját otthonom megtervezése előtt állok. Legutóbb 7 éve az első lakásom megtervezésénél az alábbi módon haladtam, és nem bántam meg. Persze szerencsére elkövettem hibákat is, amiknek köszönhetően most, a második otthon még tökéletesebbnek ígérkezik:

0. Anyaggyűjtés

Általában mire az ember eljut saját otthona kialakításának feladatához, már nem kisgyerek. Már számtalan lakásban, házban járt, de még ennél is többet látott képeken, filmeken. Sok száz különböző széken, kanapén ült, sok fürdőszobában megmosta a kezét. Megkockáztatnám, hogy a legtöbben már jártak az IKEA-ban is. Ezért az anyaggyűjtés amolyan 0. lépcső, hiszen akarva akaratlanul is már évek óta gyűlik az "anyag". Ennek ellenére nekem mindig van a böngészőmben egy mappa, amibe elmentem azokat a forrásokat, amik jó ötleteket adnak. Ez a lista folyamatosan változik, de most épp az alábbi linkek vannak itt:

http://www.ikea.com/hu/hu/, http://lakberendezes-otthon-design.blogspot.hu/

http://www.terkultura.com/, http://agyasztaltv.blog.hu/

http://lakberendezes.hu/, http://lakberinfo.hu/, http://akicsihaz.hu/

http://blog.juditu.hu/, http://blog.otherside.hu/

http://decobelle.blogspot.hu/, https://www.butlers.hu/

Ha akad olyan kép, ötlet, megoldás, elrendezés, bútordarab, ami tetszik, érdemes lementeni, hogy meglegyen, amikor szükség lesz rá.

1. A vízió

7 éve, mikor néha órákon keresztül lézengtem az akkor teljesen felújítandó, rossz elrendezésű 14. kerületi lakásunkban - bár nézegettem a rajzolt tervrajzokat, méregettem a falakat - alig foglalkoztam mással, mint hogy elképzeljem, hogy hogy fogunk itt élni.

Egy idő után láttam magunkat, ahogy hazatérünk, letesszük a cuccainkat az előszobában, kezet mosunk a fürdőben, leülünk a kanapéra vagy főzünk a konyhában. Ezek akkor ugyan csak szép gondolatok voltak egy vizeletszagú lerobbant lakásban, de mégis ezek hívták életre azokat a nagyon is gyakorlatias kérdéseket, amiknél eldől, hogy egy lakásból kirakat lesz-e vagy egy kényelmes otthon:

("Hol kéne lennie a kanapénak, hogy szemüveg nélkül is lássam a tévét?"; "Hol fér el annyi a kedvenc IKEA könyvespolcomból, amennyi elnyeli a könyveimet?"; "Ha 60 centi mély egy konyhaszekrény és a legkeskenyebb asztal is 70 centi körül lehet, tudunk még kényelmesen közlekedni a maradék 80 centis helyen?"; "Általában hány kabát/zakó/sál/stb. lóg majd a előszobában és mennyi fogas kell nekik?")

szinek_.jpg

Kép forrása: Ismeretlen

Talán nem minden otthonra várónak jó hír ez, de én mindig úgy gondoltam, hogy egy igazán jól sikerült felújításhoz vagy lakberendezéshez a legfontosabb kompetencia az önismeret. Tudnunk kell már az elején, hogy mire akarjuk használni a tereket, hogy mit szeretnénk ott csinálni, hogyan szeretnénk ott élni. Tudnunk kell, hogy a színek, formák, anyagok hogyan hatnak ránk.

Sokan nem nagyon akarják vagy merik elképzelni, hogy milyen otthonban szeretnének élni, mert előre félnek, hogy az nem lesz megvalósítható a lehetőségeikből. Szerintem ezt a gondolatot annyira el kell engedni, amennyire csak lehet az 1. lépésben. Már az is a megfelelő mértékben és akaratlanul bekorlátoz minket, ha a kialakításra váró lakásban álmodozunk.

2. A lehetőségek

Ha már látjuk magunk előtt, hogy milyen az az otthon, ahol élni szeretnénk, jöhet a komoly méregetés, számolgatás. A vízió belehelyezése a valóságba. Ha már tudom, hogy 3,5 méternyi szekrénynek megfelelő ruhánk van, akkor ki kell találni, hogy hova fér el egy ekkora szekrény. Ha már tudom, hogy melyik kanapét teremtette nekem a sors, meg kell nézni, hogy elfér-e a nappaliban.

romos1.jpg

Kép forrása: http://otthonedes.blog.hu/2011/05/02/romos_romantika

És ha ekkor úgy érezzük, hogy ez a legnehezebb rész, akkor azt javasolnám, hogy menjünk szépen vissza az 1. lépcsőre, és végezzük el tisztességesen. Kideríteni hogy tényleg mit akarunk, mindig nehezebb, mint már utána megvalósítani azt.

3. 1-2-1-2-1-2... az egyeztetés

Lehet, de inkább biztos, hogy lesz olyan víziónk, ami nem fog beleférni a térbe. Lesz olyan bútor, ami mindig nagyobb, mint a kiszemelt hely. Lemondani egy víziónkról, egy megálmodott megoldásról nem könnyű, és ez nagyon nagy szerencse, mert tapasztalatból mondom, hogy a legtöbb esetben valahogy mindig van olyan megoldás, ami ha nem is pontosan ugyanúgy, de mégis lehetővé teszi, hogy megvalósulhasson az elképzelésünk. Ehhez pedig legtöbbször csak idő kell! Idő, hogy újra átgondoljuk, hogy még több anyagot gyűjtsünk, aztán azt is újra átgondoljuk.

 Mondok egy példát. Megálmodtam, hogy a 2. emeleten a dolgozószobába két szárnyon nyíló üveges, kazettás ajtót szeretnék.Lehetőleg a szoba közepéről nyíljon. Ráadásul azt szeretném, ha mikor a lépcsőn feljövünk a felső szintre, ennek az ajtónak a látványa tárulna a szemünk elé. Részben mert egyszerűen szép, de azért is, mert így az egyébként ablaktalan és éppen ezért sötét lépcsőház fényt kapna a nagy felületű üvegajtón keresztül.

dolgozoszoba_ajtaja_2_.jpg

Kép forrása: Ismeretlen

  Ez volt a vízió (1). Egy nagyon nem általános elképzelés, aminek a megvalósítása a tervekre pillantva (2) lehetetlennek tűnt. A lépcsővel szemben lévő szobára nem fért volna rá ekkora ajtó. Ráadásul annak a szobának a sarkában lehet csak ajtó... Sokat nézegettem a terveket (3), nagyon sokáig. Nem akartam lemondani a természetes fényről és erről a szép ajtóról. A lépcsőt nem lehetett áthelyezni, ezt megmondta a kivitelező az elején. Nade az irányát sem? És akkor meglett a megoldás! Ha a lépcső irányát megfordítanánk, akkor pont szemben lenne a másik szobával, annak is a közepével, amin tökéletesen elférne egy ilyen ajtó. Igazi flow élmény volt! (Igaz, ez a változtatás nagyjából egy négyzetmétert elvesz a fürdőből, de ez jelenleg nem tűnik problémának.) Most várom, hogy a kivitelező válaszoljon, megoldható-e az irányváltoztatás, de kedvezőek az előzetes reakciók.

A víziók és a lehetőségek egyeztetésénél a lényeg elsősorban az, hogy higgyük el, hogy - ha máshol nem is, de az otthonunkban - nem mindig nekünk kell alkalmazkodnunk a környezetünkhöz. Ez legyen az a hely, ahol a világ alkalmazkodik hozzánk!

4. A pénz

Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorul, hogy miért számít a pénz a lehetőségeinket behatároló tényezők közé. Sőt, talán ez a legmeghatározóbb mind közül, azonban én a 2. pontban még direkt nem foglalkozom vele, csak mikor már összeállt a kép. Ennek három fő oka van:

I. Enélkül is éppen elég nehéz feladat megálmodnunk, hogy milyen otthont szeretnénk, milyen bútorokat, burkolatokat.

II. Az a tapasztalatom, hogy a lakberendezésben az, hogy egy elképzelés megvalósításához mennyi pénzre van szükség, nagyon relatív. Ha például én a wc-be antik fa hatású burkolatot szeretnék az egyik falra, dönthetek eredeti mahagóni lapok mellett is, aminek négyzetméterét negyvenezer forintért régi deszka hangulatúvá antikolták a számomra, de leruccanhatok a nagybácsihoz is vidékre, hogy felhasogasson és bepácoljon nekem néhány régi raklapot egy nagyobb részesedésért a magammal vitt Fütyülős pálinkából.

fa.jpg

Kép forrása: Ismeretlen

III. Ha akarjuk, ha nem, a pénzügyi lehetőségeink a háttérben mindig befolyásolják a gondolatainkat, elképzeléseinket, és szerintem ez éppen elég ahhoz, hogy a II. pont megoldja, ha esetleg valamiben mégis nagyot álmodunk.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teakonyha.blog.hu/api/trackback/id/tr857033331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.