Teakonyha

Ami a huszonéveseknek J. K. Rowling Harry Potter sorozata, az nekem Agatha Christie összes krimije: gyakorlatilag ezeket olvasva tanultam meg valóban olvasni. Miután pedig végeztem az összes Christie könyvvel, ami a kis Róna utcai könyvtárban fellelhető volt, maradtam ezen a vonalon, és elolvastam jóformán mindent, ami szembejött velem, és rámondták, hogy krimi.

Donna Leon, M. C. Beaton, Lawrence Block, Harry Kemelman, George Simenon, Paula Hawkins, Raymond Chandler, Conan Doyle… csak hogy néhány írót említsek, akiknek ellátogathattam a képzeletébe.

És hogy miért mesélem most ezt el?

Hogy némi nyomatékkal mondhassam, hogy véleményem szerint Joanne Rowlingtól a Zavaros vér a legjobb krimi, amit valaha olvastam.

Módszeresen minden benne van, amitől jó egy krimi, mégsem érzi azt az ember, hogy egy patikamérlegen írták. Bár képes folyamatosan fenntartani az olvasó izgatott figyelmét, mégis végig a való világban járunk, valódi emberek között. Rámutat arra, hogy gyakran nincs izgalmasabb, mint amire azt mondjuk, „hétköznapi”.

Közel ezer oldal, de hál’isten, mert így is nagy lett hirtelen az üresség, amikor vége lett, és már nem cipelgethettem magammal mindenhova ezt a bazinehéz papírkockát.

Csak egyetlen icipici, aprócska értetlenség motoszkál bennem ezzel a sorozattal kapcsolatban…

Adott egy író, aki – tekintve a névválasztásait – tisztában van azokkal a statisztikákkal, melyek szerint női írói névvel mennyire nehéz könyvet eladni, és így talán azt is tudja, hogy emiatt milyen nagy szükség lenne női írói nevekre a könyvesboltok kiemelt polcain, bizonyítandó, hogy nők is írhatnak remek történeteket, de aki mégis az egyik legsikeresebb író ma a világban, minek okán kis kerti asztalkának is nevezhetné magát, akkor is milliószám vennék meg a könyvét, és aki – a transznemű közösséggel folytatott vitája alapján – jó viszonyban van azzal a ténnyel, hogy ő amúgy egy nő… szóval egy ilyen ember miért választ férfi álnevet már megint?

Ötlet valakinek?