Hát jó.
Lehet, hogy nem ezek az emberiség legdiadalmasabb évei. És nem is a legbölcsebbek. Vagy legeredményesebbek. Még a legnyugalmasabbak sem (pedig ha már nem is diadalmas, vagy eredményes, legalább nyugalmas lehetne, nem?).
Harmadik világháborús aggodalmak; a facebookom meg van róla győződve, hogy engem érdekel, ahogy török borbélyok szőrős törököknek "gyantázzák ki" a fül- és orrszőrüket; demokráciánk saját tétlen kezünk általi lassú elhalálozása. Demokráciánké, amiért bátor emberek milliói adták az életüket, csak hogy nekünk, az utódaiknak jó legyen.
És mindezek után kiderül, hogy a napi egy deci bor mégsem egészséges?
De… mielőtt lapátot ragadunk és kiballagunk a kert hátsó végébe, hogy - teljesen érthető módon - elássuk magunkat, ne feledjük, azért valami nagyszerűt is köszönhetünk az elmúlt két évtizednek: a minisorozatokat!
Mert hajdanán még csak ketten voltak. A filmek, melyek néha olyannyira komlex világot tudtak teremteni, hogy két óránál sokkal hosszabb időt is eltöltöttünk volna bennük. És a sorozatok, amikre naponta pazaroltuk az időnket, pedig komplexitásuk feltárására bőven elegendő lett volna egy harminc másodperces reklámblokk.
De aztán, kettőjük szerelemgyermekeként, megszületett a minisorozat műfaja, és olyan összetettségű történeteket hozott magával, amik messze túlmutatnak egy film korlátain, mégis végigélhetőek egy esős/havas hétvége alatt.
A megjelenésükkor valószínűleg mind imádtuk is őket rendesen, de azóta bizony eltelt pár év. Szerencsére, ami szép, az szépen is öregszik, így itt a lista, hátha nem volt ötleted, mit csinálj egy borongós novemberi délutánon.
5. Stranger Things – Kb 34 óra cukiság és borzongás
(NETFLIX - 4 évad; 34 rész)
Izgalmasabb sorozatokban nem igazán szeretem a gyerekeket vagy a kutyákat, mert a végén általában történik velük valami csúnyaság, és nem vagyok oda a sci-fi-ért vagy a nagyon amerikai stílusért sem, így mondhatnánk, hogy egy sci-fi sorozat, aminek egy csomó gyerek a főhőse és a 80-as évek Amerikájában játszódik, talán nem pont nekem való, de a Stranger Things annyira jó, hogy képes felülemelkedni az ember egyéni preferenciáin.
Nehéz lehet megvalósítani a nem vígjáték típusú sorozatok világában, hogy a gyerekek ne csak bio-díszletek legyenek, hanem személyiséggel rendelkező, valódi szereplők, de a Stranger Things-nek ez nagyon sikerült!
4. Terápia – Kb 37 óra, és meglátod az emberben az Embert
(HBO MAX - 3 évad; 110 rész (de rövidkék!)
Fú!
A Terápia az első perctől kezdve beszippant. Végig izgalmas és érdekes, pedig zömmel csak két embert látunk, akik ülnek egymással szemben, és beszélgetnek. Ők ugyan nem mozognak sokat, de mi hatalmasat utazunk az emberi természet életveszélyes vidékein.
Ez a sorozat - ha jól számoltam - már hét ország verziójában elkészült, ami jól mutatja, hogy valami különlegessel van dolgunk, de a mi főszereplőnk Mácsai Pál, így biztosak lehetünk benne, hogy a magyar verzió a legtutibb.
Remélem, egyszer eljut az oktatás arra a szintre, hogy a középsulis gyerekek az osztályfőnöki órákon ezt fogják nézni. Jobb hely lehetne tőle a világ.
3. Chernobyl – Csak 5 óra 12 perc, de megfordul veled a világ
(HBO MAX - 1 évad; 5 rész)
A megjelenésekor jóformán a csapból is a Csernobil folyt, hál'Isten csak képletesen. Mindenki nézte és hirdette, hogy ezt látni kell, de én próbáltam ellenállni. No nem az Y generációs makacsság okán, csak hát azok sem voltak éppen az emberiség legdiadalmasabb évei, és gondoltam, minek még a TV előtt is szomorkodni.
Ezért is volt számomra meglepő a Chernobyl! Hiába a tragikus téma és a realisztikus megvalósítás, az ember mégsem lesz tőle depressziós, sőt. A baj megtörténtéhez persze az emberi hülyeség számtalan aspektusának együttállása szükségeltetett, de ahogy szereplőink felfogják, mi forog kockán, lassan leolvadt róluk a mindennapi maszlag, és amit alatta találtunk – önfeláldozás, kitartás, kreativitás – az végülis mind jó. Márpedig ez egy igaz történet, szóval... emberiségbe vetett hit, még ne add fel teljesen.
2. Mindhunter – Kb 19 óra. David Fincher megint leszakítja az arcodat, és te megint élvezed
(NETFLIX - 2 évad; 19 rész)
Nálam a "sorozatgyilkosos" filmek vegyes fogadtatásúak. Érzem én, hogy ez egy érdekes téma, de egy-egy ilyen tartalom átfordul egyfajta kollektív rajongásba olyan emberek iránt, akik nem csak hogy másokat gyilkoltak, hanem akik válogatott kegyetlenséggel tették ezt, és ez nekem valahogy "nem oké".
Ezért is különleges a Mindhunter. A fókusz csak annyit időzik a gyilkosságokon amennyit minimálisan szükséges, aztán rögtön tovább is ugrik a kérdésre, hogy mégis milyen körülmények formálhatnak valakit sorozatgyilkossá.
Azóta is kitartóan haragszom a Netflixre, hogy nem folytatják!
1. Sherlock – Kb 18 órányi zsenialitás
(NETFLIX - 4 évad; 12 rész)
Soha nem voltam az a rajongó típus. Mikor az általánosban a lányok kipirulva ecsetelték, hogy mennyire nagyon szeretnék, hogy Brian, a Backstreet Boys-ból, túlélje a szívműtétjét, én épp az atomenergia korszakomat éltem, és úton-útfélen a reaktorok működését magyaráztam, hónom alatt a Mi Micsoda sorozat "Atom" könyvével.
Aztán rátaláltam a Sherlock-ra, és - néhány évtized késéssel - megtapasztaltam, milyen a kislányos rajongás.
Profin összerakott, izgalmas, szép, naés a karakterek...
Mindent imádok Benedict Cumberbatch Sherlock-jában! Legitimálja a nyers őszinteséget, az introvertáltságot, az önállóságot, azt, hogy nem baj, ha valakiben nem dübörög a megfelelési kényszer. Hiába szavazza meg a jogot, hogy unszimpatikusak* lehessünk, mégis szerethető.
Zseniális.
*A nyelvi kukacoskodóknak antipatikus.
És ha még ennyi bűnügy sem volt elég, írtam egyet én is:
https://olvas.hu/termekek/mx1515-mint-a-homokszemek
