Teakonyha

Hadd kezdjem azzal, hogy – bár az erotikus irodalom nem az én műfajom – nagy tisztelője vagyok az írónőnek.

Micsoda bátorság!

Amikor a Szürke ötven árnyalata megszületett, már bőven elmúlt negyven, volt két gyermeke, férje, munkája, ő mégis írt egy könyvet, amiben nem csak kijelentette, hogy egy jól szituált, értelmiségi nő is szeretheti a szexet, de konkrétan le is tudta írni, hogy miért tök normális dolog így érezni.

Könyveiből, ötven nyelven, több, mint százötven millió példány kelt el eddig, így nem túlzok, ha azt mondom, hogy emberek millióit szabadította meg egy csomó felesleges szorongástól, felszínre hozva némi, teljesen ártalmatlan vágyat.

(Bár olvastam, hogy a könyv megjelenése után egyre több háziasszony bukkant fel az amerikai barkácsboltokban, és folyamatos készlethiány volt kötélből, szóval... lehet, hogy néhány bácsi áldozata lett a dolognak, de azért reméljük, nem esett komolyabb bajuk ;) .

Jó, jó, tény, hogy a könyveiben megjelenő nyelvi változatosságot itt-ott a négyéveseknek íródott Bogyó és Babóca is kenterbe veri, de lássuk be, aki százötven millió embernek ír könyvet, az nem nagyon bonyolíthatja.

És akkor itt van ennek az okos és bátor nőnek a legújabb könyve, a Mister, ami annyi minden lehetett volna… de főleg csak egy elszalasztott lehetőség lett.

Persze megkapjuk a bekukkantást a gazdag emberek életébe, kapunk sok szexet, és a könyv utolsó száz oldalán még akcióban is lehet részünk, de a szereplőink jellemét annyira gúzsba kötik a szokatlan életkörülményeik – hol a mérhetetlen gazdagság, hol az extrém módon hányattatott sors – hogy valódi, emberi mélységekre már nincsen tér.

És a szerelem! Én a Szürke ötven árnyalatában néha tényleg ráismertem a szerelemre, de a Misterben a tényt, hogy a két főhős szerelmes egymásba, inkább elolvassuk és elfogadjuk, mint átérezzük.

És hát a szex… Tudom, hogy én írtam odafent, hogy a nyelvi sokszínűség nem feltétlenül elsődleges, nade itt vagy száz összefüggő oldalon keresztül úgy üzekednek a szereplőink, hogy a szövegben alig egy maréknyi szó ismétlődik csupán, melynek végeztével az ember úgy vetné magát egy összetett mondatra, mint éhező egy falat kenyérre.

De, mindezektől függetlenül, nem olvashatatlan könyv a Mister, és azt gondolom, a műfaj kedvelői ezzel sem fognak jobban mellé nyúlni, mint bármelyik másik darabbal.

Amúgy ti észrevettétek, hogy mostanában a nem erotikus könyvek írói is egyre bátrabbak az ilyen témákban?

Mert ha nem csak nekem van szerencsém, akkor azt gyanítom, ezt is közvetve E L James-nek és az általa elindított folyamatoknak köszönhetjük.

Márpedig ha ez így van, elég csak elolvasnunk például Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem című könyve ide vonatkozó tíz oldalát, hogy tudjuk – kritika ide vagy oda – soha nem lehetünk elég hálásak Erika bátorságáért.