Teakonyha

Valójában nem is olyan sok, számomra igazán meghatározó olvasmány fordult meg a kezemben eddigi életem során. Sok könyvet elolvastam, még többe beleolvastam, a legtöbb tetszett is, de miután végeztem velük, polcra kerültek, épp úgy az elmémben, ahogy az otthonomban.

Kevés olyan volt, ami a felszínen tudott maradni, és akár évekkel később is élénk lelkesedést váltott ki belőlem, ha a kezembe került. Egy ilyen kivétel Giulia Enders Bélügyek című könyve is. Az egész elképesztően zseniális! Nem csak azért, mert az író remek stílusban, kifogástalan humorral és szakértelemmel nyúlt egy nehéz és megosztó témához, hanem azért is, mert megmutatja nekünk, hogy az emberi emésztés valójában "tök menő"!

Igen, bizony. A nyál! A belek! A hányás! A bélflóra! Ahhh! Elképesztő csodák!

Most, kedves olvasó, nyilván kínosan fintorogsz. (Pedig még nem is látod, hogy micsoda üdvözült fejet vágok éppen.) Ahogy Giulia is írja, mi emberek "szégyenkezünk a beleink miatt", pedig ez a csodás rendszer csak pont addig kínos, kellemetlen, ciki, stb. amíg meg nem ismerjük.

Gondoltad volna például, hogy a nyálad a morfiumnál is erősebb fájdalomcsillapítót tartalmaz? Vagy hogy a hányás egy olyan életmentő képességünk, amire kevés élőlény képes? Naés mégis, mi "korog" a hasadban olykor, és miért? Mire való a mandula vagy a vakbél?

Aztán, amikor már azt hiszed, ennél már nem kaphattál volna többet egy könyvtől, ami a belekről szól, jön a bél idegrendszere...

"A bélben nem csupán felfoghatatlanul sok ideg található, hanem - a test többi részével összevetve - ezek az idegek elképesztően sokfélék is. Egész arzenáljuk van különböző jelzőanyagokból, idegsejtekből és kapcsolódási módokból. Csak egyetlen olyan szerv van, amelyik ugyanilyen összetett: az agy."

...vagy a vastagbél ökoszisztémája...

"Egyetlen gramm ürülékben több baktérium van, mint ahány ember él a Földön. Az is ismert, hogy a mikrobaközösség a megemészthetetlen ételt "felaprítja" a számunkra, energiával látja el a beleinket, vitaminokat állít elő, mérgeket és orvosságokat bont le, és edzi az immunkrendszerünket."

"Ha valami elromlott a mikrobáknál, nagy valószínűséggel a mi sorsunk is rosszabbul megy."

...és egyszer csak, szinte észrevétlenül, már nem érzed cikinek, hogy vannak beleid. Sőt, büszke leszel rá, hogy ilyen csuda holmikkal rohangálsz a torzódban. És ez - a könyv ide vonatkozó részei szerint - nem csak nekünk, de a beleinknek is jól fog esni.

Egyetlen apró tanácsot azért hadd fogalmazzak meg: A könyv olvasása közben feltehetően le leszünk nyűgözve ettől az egésztől, így nyilván meg szeretnénk majd osztani a környezetünkkel a sok új ismeretünket, de próbáljuk meg ezeket ne a közös étkezésekre időzíteni. Legyünk elnézőek. Ők még nem olvasták.