Az megvan, amikor az ebédszünetben, vagy reggel, miután beértek a kollégák, esetleg egy esti sörözés alkalmával szóba kerülnek az ellenplakátok?
Mindenki mosolygó arccal, büszkén mesélni, milyen gyöngyszemekkel találkozott legutóbb, mire a társaság nagyokat nevet a híres magyar humorérzéket dícsérő frappáns szövegeken. Aztán amikor elfogytak az idézendő plakátfeliratok, a kipihentebbek sajátokat kezdenek kreálni. Előkerülnek a történetek az üres stadionokba Angliából importált fűről, ami "megfázott" és most fűteni kell ("Ha Magyarországra jössz és fű vagy, MÁR nincs mitől tartanod!"), politikusok néhány éves gyerekeiről, akik budai villákat vásároltak maguknak (szemünk előtt már lebeg is a plakát, rajta egy baba elégedett arcocskája, aki mellett egy buborékban olvasható, hogy "Működnek a reformok! Nekem is lett külön házam!"), vagy a konzultációról ("Egyoldalú konzultáció? Azt hitted paradoxon? Pedig nálunk működik!") és végül, mint a hab a tortán, általában előkerül hajdani köztársasági elnökünk is, mint kimeríthetetlen poénforrás (természetesen egy plakátra vízionálva, ahogy azt mondja, "Működnek a reformok! Az lehetsz, aki csak akarsz, még diploma sem kell hozzá!").
Nevetünk, kacagunk, vagy csak szélesen mosolygunk, mindenki a saját vérmérséklete szerint. Aztán csend lesz. Mielőtt visszatérnénk az ebédünkhöz, a munkánkhoz, vagy éppen a sörünkhöz, mindig van néhány másodpercnyi csend, mert minden előfeszítésünk ellenére bevillan, hogy min is nevetünk.
Mert mi még nem az új közoktatás fiai és lányai vagyunk. Nekünk még azt tanították, hogy a sajtószabadság, a hatalmi ágak szétválasztása, a többpártrendszer, az újraelosztás átláthatósága, a szabad akarat tiszteletben tartása vagy éppen az európai értékek jó és fontos dolgok, amikért nem is olyan régen sokan komoly áldozatokat hoztak. Az elődeink. A felmenőink. Sok értékes és bátor ember.
Mi pedig csak nézzük, ahogy ezek a nehezen és még nem is teljesen kivívott értékek lassan elenyésznek, tartalmatlan szavakká aljasulnak, és nevetünk azon, ahogy a hajdani szabad sajtó képviselői önjelölt komikusokká, a többpárti rendszer többi pártja olykor karitatív tevékenységet is ellátó aktivistákká válnak.
De szerencsére ez a csend tényleg csak néhány másodpercig tart, aztán visszatérünk a nehezen megszerzett munkánkhoz, esetleg a külföldi állásokat kínáló oldalak böngészéséhez, vagy a családunkról, otthonunkról szövögetett álmainkhoz. Mindahhoz, amit eszünk ágában sincs kockára tenni egy egyre halványodó, a szívünktől egyre távolodó ország miatt. Még akkor sem, ha történetesen - egyelőre - benne élünk.
Szóval ez van most. És ennek a színe bizony a kék, annak is egy nagyon érdekes árnyalata, az indigó kék, ami fehérrel kombinálva a frissesség érzetét kelti, míg például narancssárgával maga a vad fantázia.
http://www.sensationalcolor.com/color-for-your-home/color-for-your-home-interior/blue-and-white-color-scheme-20180#.Va_Fsvntmkp
http://blog.polifarbe.hu/2011/4/tavaszi-inspiracio-szines-ebedlok
http://anitalakber.blogger.hu/2012/11/30/2013-trendszine-az-indigo
http://blog.luispirit.hu/?paged=23
http://interiordesignerchat.com/2012/09/09/intdesignerchat-sept-11-topic-whats-next-in-interior-color-palettes-for-fall-2012winter-2013/
https://www.pinterest.com/pin/400538960584332165/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.