Szeretettel üdvözlöm a kedves nézőket és hallgatókat!
A múlt heti, nagy sikerű interjúnk után - amelynek keretében az egyház cölibátusban élő képviselőivel a gyermekvállalás mibenlétét tártuk fel - ezen a héten ismét egy sokakat érintő problémát, a laktózintoleranciát fogjuk megvizsgálni. Ehhez stábunkkal kilátogattunk az ország legnagyobb tejüzemébe, hogy meginterjúvolhassuk az itt élő derék bocikat. Hiszen kik tudhatnának többet a témáról, mint ők?
- Kedves András, először is köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt. Jól tudom, hogy Ön a legnagyobb marha a farmon?
- Ez így igaz - húzza ki magát büszkén a nemes jószág.
- Azért jöttünk, hogy a laktózérzékenységről beszéljünk, ami évről évre egyre több áldozatot szed a lakosság körében.
- Ah, kérem - szegi fel András a fejét - csak nem gondolja komolyan, hogy ez egy létező betegség?
- Több ezer dokumentált esetet ismerünk... - kezdem.
- Érdekes, 100 éve még azt se tudtuk, mi az a laktóz, erre jön ez a hisztéria, és hirtelen mindenki laktózmentes tejet akar inni. Nonszensz.
- Szakértők szerint - mondom bizonytalanul - akkor is létezett már ez a probléma, az emberek akkor is szenvedtek tőle, csak nem volt még olyan szinten az orvostudomány, hogy megfelelően diagnosztizálni tudják.
- Parasztvakítás! - bőgi el magát a gyönyörű, kapitális állat. - Tudja, kik azok a szakértők! Megmondom én! Azok a girhes kecskék! Az ő tejükben persze nincs ez a bizonyos laktóz, és így akarnak leszámolni velünk. Én és mind a nyolcvanhét borjam tehéntejen nőttünk fel, mégsem lett semmi bajunk tőle.
- Meg kell mondanom - kezdem fojtott ingerültséggel - magam is ismerem a jelenséget, ami nagyon is valós. A családomban több laktózérzékeny ember is van, akiknek komoly emésztési gondokat okoz, ha véletlenül tejterméket fogyasztanak...
- Nahát - horkan fel magabiztosan András - már azért is mi vagyunk a felelősök, ha a maga nagyanyja össze-vissza zabál mindenfélét?!
Épp tiltakozni készülök, amikor egy méretes tehén lép oda hozzánk.
- András kérem, fogadja el, hogy igenis létezik ez a dolog. Olvastam róla, hogy ezek az emberek nem dolgozzák fel a laktózt - mondja segítőkészen az ünő.
- Köszönöm - fordulok a boci felé. - Megtudhatjuk a nevét?
- Szonja vagyok - kérődzi bájosan, aztán jelentőségteljesen a kamerába fúrja bamba tekintetét. - Szeretném javasolni minden érintettnek, hogy legyenek olyan jók önmagukhoz, és DOLGOZZÁK FEL A LAKTÓZT - mondja tagoltan, hogy a gyengébb képességűek is jól érthessék. - Ahogy ezt megteszik, minden gondjuk megszűnik.
- Ééés - bandzsítok enerváltan a kamerába - sajnos csak ennyi fért bele a mai műsorunkba! Köszönjük megtisztelő figyelmüket! - konferálom le az adást. - Tartsanak velünk jövő héten is, amikor a magántulajdon védelmének fontosságáról kérdezzük majd a Szarka Szakszervezet elnökét.
***
És akkor, ahogy ígértem, íme a fehér és a fekete, amik épp olyan jól megállják a helyüket a lakberendezésben, ahogy a marhák életében.
Kép forrása: https://www.thespruce.com/cows-in-the-kitchen-2109393
Képek forrása: https://hu.pinterest.com/explore/black-white-rooms/?lp=true
