Teakonyha

Uram Isten! Marci, Marci, Marci! Hát, én tudom, hogy a költészetnek a megnemértettség használ a legtöbbet, de sajnos, neked valami mást kell kitalálnod, mert ez egyszerűen zseniális!Ha kultúráról vagy művészetről van szó, én sem vagyok más, mint a kisbetűs „átlagember”. Amíg középiskolás voltam, és verseket olvasni kötelező volt, nagyon szerettem őket. De aztán jött a munka, a család, a jelzálog… és a mindennapos ingázás. Szerencsére. Ez lett ugyanis a hely, ahol nem lehet haladni a teendőkkel. Ez lett az olvasás szigete.

Node, próbáltatok már Shakespeare-t olvasni a BKV-n? Én igen. Egyszer, és soha többé. A szépirodalom – gondoltam – egyszerűen nem ide való.

Mekkorát tévedtem!

Pár éve az öcsémtől azzal a szöveggel kaptam meg a Polaroidokat, Simon Márton előző könyvét, hogy „ez tetszeni fog neked!”. Tetszett is, de főleg az ötlet. Olyan volt, mint mikor egy okos és tehetséges ember leül egy székre, egy üres szobában, és a fejébe veszi, hogy most átértelmez valami régi, kicsit döcörgő, de csodálatos dolgot – nevesítve, a költészetet – hogy lehámozzon róla minden fölöslegeset, megtartva azt, ami érték. Egy egyszemélyes brainstorming vázlata volt ez számomra, ami mély nyomot nem hagyott ugyan bennem, de valamit mégis, mert mikor hazafelé, a Libriben megláttam a Rókák esküvőjét, egy laza, „ezerhétszázért a hülyének is megéri” vállrándítással rögtön meg is vettem.

Felültem a HÉV-re, elkezdtem olvasni, és Csömörig abba sem hagytam. Aztán – mivel én nem Csömörön lakom – visszafelé is folytattam, elolvastam majdnem az egészet, és haza már egy kicsit más ember érkezett meg.

Uram Isten! Marci, Marci, Marci! Hát én tudom, hogy a művészetnek a megnemértettség használ a legtöbbet, de sajnos neked valami mást kell kitalálnod, mert ez egyszerűen zseniális!

Annyira örülök neked!

Imádtam, hogy a szerelmes versekben a férfi végre nem leereszkedik vagy épp feltekint az áhított nőre, hanem ott áll előtte. Látja, Talán még ismeri is.

Imádtam, hogy szépirodalmat olvasok, és végre értem. És imádtam, hogy szépirodalmat olvasok, és végre nem értem!

És aztán ott van az a vers. Az „Arról, hogy mi a jó”.

Amikor már azt hiszed, hogy az életed főleg olyanokról szól, mint a felelősség, a hatékonyság, a kockázatminimalizálás, és persze mindenek felett a jövő, a jövő és a jövő, akkor jön ez a vers, és te csak ülsz, elérzékenyülve, és alig hiszed el az egészet, mert – basszus – beágyazni tényleg annyira jó!

Szóval, kedves olvasó, nem mondhatok mást, mint hogy irány a könyvesbolt!

Mert ha pár évtized múlva azzal jön haza a gyerek, hogy olvasott a suliban egy nagyon állat verset, te leszel a legmenőbb szülő, ha le tudod venni a polcról a Rókák esküvőjét, és meglibbentve közölheted vele, hogy ez bizony az első kiadás.