Teakonyha

Az IKEA iránti rajongásom nagyjából egy idős az Örs vezér téri áruházzal. Az első lakásomat 2007-ben tetőtől talpig szinte csak IKEA bútorokkal rendeztem be, és maradéktalanul elégedett voltam a döntésemmel.

Aztán tavaly ismét költöztünk, és én gondolkodás nélkül, változatlan bizalommal vettem az irányt az Örs felé, hogy aztán a saját bőrömön tapasztaljam meg, hogy tíz - válsággal fűszerezett - év hogyan változtatja a fogyasztóbarát társadalom zászlóshajóját egy import és profit optimalizáló egységgé.

1. Raktárkészlet?

Az első csalódás akkor ért, amikor csak úgy, minden komolyabb előkészület nélkül, a terveinkkel a zsebünkben elindultunk, hogy beszerezzük a konyhát. Mikor közölték, hogy épp nincs készleten a mosogató, legyintettünk, hogy nem baj, visszaugrunk érte valamikor. Aztán közölték, hogy 3-4 hónap múlva érdemes próbálkozni.

És bár mondhatnám, hogy a mosogató csak kivétel volt. Az elmúlt évben a szappantartótól a legalapabb képkeretig mindenféle terméknél ütköztem már bele ebbe a problémába, hogy a konyhai vízvetőről már ne is beszéljünk, amit még mindig várok, pedig az IKEA egyik legnagyobb előnye régen az volt, hogy az asztalosokkal ellentétben itt nem kellett hónapokat várni az eredményre.

(Kép forrása: https://hu.depositphotos.com/69458315/stock-photo-warehouse-storage.html)

2. Garancia apróbetű nélkül?

A második csalódás akkor ért, amikor a vártnál gyorsabban leharcolódott Ektorp kinyitható kanapénkat akartam visszavinni. Bár már évek óta gond volt vele, a macera, ami egy komplett kanapé visszacserélését jelenti, mindig eltántorított a cselekvéstől. Azonban a költözés és a vele járó folyamatos felfordulás végre kimozdított ebből az állapotból, és telefont ragadtam. Az IKEA garancia egy legendás valamiként élt a fejemben eddig - bár korábban még nem vittem vissza semmit - ezért hatalmas meglepetésként ért, hogy bár igazat állítanak az áruházban mindenfelé kifüggesztett molinók a sokéves garanciáról, az én kanapém kivétel, amit fel is tüntettek anno, az apró betűs részben. Ennyit a legendás valamiről?

(Kép forrása: http://www.ikea.com/ms/en_AU/customer_service/product_information.html)

3. Garancia ez egyáltalán?

Dehogy! Sokakban hagyna mély nyomot a fenti kanapé-incidens, de nem bennem! Jó, mégis van apró betűs rész, legközelebb figyelek, és kész.

Node pár hónapja a szüleim kérésére vásároltam náluk két KOLON padlóvédő fóliát (a görgős szék alá kell tenni, hogy ne karcolja össze a parkettát), amik a szállítás és a lerakás előtti tárolás hatására úgy eldeformálódtak, hogy mikor letettük őket, már sehogy sem akartak kisimulni. Vittük is vissza nagy bőszen, mire közölték, a mi hibánk a dolog. Ezeket az 1x1,2 méteres darabokat ugyanis folyamatosan vízszintes helyzetben kellett volna szállítani - bár így már a kasszáig se nagyon lehet eljutni velük - és tárolni, mi balgák meg elrontottuk. Szóval... ennyit a legendás valamiről.

4. Átgondoltság?

Talán apróságnak tűnhet, de azért amikor az ember megveszi a gyönyörűséges IKEA étkészletet, ráadásul két garnitúrát, és tenné be a szintén gyönyörűséges IKEA mosogatógépbe, de az nem fér bele, hát elgondolkodik a létezés mibenlétéről. Mert értem én, hogy vétel előtt, ott a helyszínen kipróbálhattam volna, de valamiért azt hittem, hogy azok, akik a tányért alkották és azok, akik a mosogatógépet megtervezték néha szakmázgattak kicsit, két kávé között a céges konyhában.

5. Minőség?

A minőség mindig az IKEA legerősebb erénye volt, és a fentiek ellenére úgy gondolom, hogy a többi lakberendezési boltot továbbra is kenterbe veri ezen a téren (is), de "régen ez is jobb vót". Pár hete a babakihallgató kütyü töltője adta fel a küzdelmet, tegnapelőtt egy tároló füle adta meg magát, ami csak két hetes volt.

(Kép forrása: http://supplierportal.ikea.com/doingbusinesswithIKEA/quality/Pages/default.aspx)

Szóval... ahogy a dalban is mondják, a "szerelemnek múlnia kell", és múlik is rendesen, de nem múlt azért még el teljesen!

Mert lehet, hogy csak én vagyok peches, végtére is most nyitott a harmadik áruház, ami növekvő vásárlói érdeklődésre utal, és azt is mondhatnánk, hogy "ez Magyarország, ha itt kiírod, hogy ingyen elvehetsz egy bébiételt, számíts rá, hogy bejelentkezik a környék összes óvodája", de könyörgöm, ha ez mégis valamilyen tendencia, ne hagyjuk már annyiban.

Korábban már írtam arról a "teóriámról" (amiben egyébként továbbra is töretlenül hiszek), miszerint ha elfogadjuk, hogy egyetlen lepkeszárny képes lehet megváltoztatni az időjárást, akkor azt is vegyük számításba, hogy egyetlen vásárlói visszajelzés képes lehet pozitív változást előidézni.

És ha van olyan intézmény, ami megéri a próbálkozást, az az IKEA. Rajtam ne múljon.