Teakonyha

Hogyan fogj hozzá egyszeri irodai dologzóként egy 70-es években épült ház komplett felújításához?

A nyilvánvaló - és éppeszű - válasz az, hogy sehogy :) . De ha megkerülhetetlen a projekt, az alábbiakkal érdemes indítani:

1. Kezdjük a számokkal!

Tíz+ év ülő munka után nagy lelkesen felugrasz az asztaltól, hogy végre jön valami, amire nem az Excel lesz a megoldás? Akkor lehet, hogy te is csalódni fogsz, mert itt is a számok adják a mindent eldöntő vázat:

- Mennyi pénzed van az egészre? És ezen belül mire mennyi marad?

- Mekkora területet újítasz fel? Mekkora területet bontasz, építesz, burkolsz, fűtesz, cserélsz...

- Mennyi időd (hány db heted) van rá összesen? És melyik munkafázis mennyi idő alatt készül el (hetekben mérhető ez is főleg)?

A fő számokat határozzuk meg az elején, hogy pontosan tudjuk, milyen keretek között mozoghatunk.

2. Tudd, mit akarsz!

Ez a legnehezebb.

Még amikor olyasmiről van is szó, amihez értünk, gyakori, hogy azt gondoljuk, tudjuk, mit akarunk, aztán kiderül, hogy dehogy. Itt ráadásul most egy olyan terepen mozgunk, amit nem ismerünk.

- Tető szigetelés? Kell! - jelentem ki, és baromi büszke vagyok magamra, hogy hoztam egy döntést.

-  Fújt puhab? Vagy táblás? Esetleg pir? Vagy kőzetgyapot? 10, 15, 20 centiméter? Ha fújt, zárt vagy nyílt cellás? Vagy szendvicspanel lesz?

A számtalan építőanyag, építési módszertan, az árak és vélemények özönében az egyetlen kapaszkodónk az lesz, hogy tudjuk, hogyan akarunk majd élni abban a házban, mit várunk az egésztől. Ha mást nem is, ezt jó, ha már a legelején tisztázzuk magunkban, mert ezek a kérdések azok, amiket egyik szakember sem fog megválaszolni helyettünk, azonban ezek minden egyéb kérdést is meghatároznak. 

3. Hólabda módszer itt is!

A statisztikában ismert hólabda módszer (hogy kezdetben a célpopulációnak csak 1-1 tagját keressük fel, ezt követően pedig rajtuk keresztül (pl. ismerőseiket bevonva) toborzunk újabb és újabb személyeket) a felújítást végző szakembereknél is működik!

Elég egy jó és jó ár-érték arányú szakembert találnunk és megkérdeznünk, hogy "ismer-e jó..." festőt, gépészt, kőművest, ácsot..., és biztosak lehetünk benne, hogy lesznek kontakjai, ráadásul ajánlani feltehetőleg csak olyat fog, akivel - és akinek a munkájával - együtt tud dolgozni.

4. A Sorrend mindenek felett!

Már a kezdetekkor kiderült, hogy a felújítási munkálatok nem függetlenek egymástól, és nem is mindegy, hogy hogy követik egymást. Vannak olyanok, amik tudnak párhuzamosan működni bizonyos elemekkel, de mind egy rendszer része. Ezen a ponton kerülnek előnybe a projektmanagerek! :)

Legyen nálunk papír, ceruza (ne toll!), és kezdődhet a folyamat-ábra rajzolás. Kell nekünk új elektromos hálózat, fűtés, vízvezeték, csatorna. Új tető, szigetlés minden oldalon. Új ablakok, klíma, riasztó, burkolás, festés.

Íme az én éppen aktuális folyamatábrám, ami még mindig túl dinamikusan változik ahhoz, hogy tollal írjam.

5. Több árajánlat = jobb ár!

Ha építőipari árszabásról van szó, azt már biztosan kijelenthetem, hogy nem sok szilárd elem van benne. Az elmúlt hónapokban több tucat árajánlatot kértem és kaptam a legkülönfélébb munkálatokra, és amit biztosan állíthatok, hogy iszonyú pénzek spórolhatók meg, ha rászánjuk az időt, és minden munkafolyamatra több árajánlatot is bekérünk. Persze az ár csak az egyik szempont, de itt is működik, ami mindenhol, hogy nem mindig az a legjobb, ami a legdrágább. 

6. Jelenlét

A Közgázon volt egy csodálatos tanárom, aki az egyik bevezető óráján feltette nekünk a kérdést, hogy mi a legfontosabb egy vállalakozás beindításakor. Záporoztak a válaszok: Pénz, kapcsolatok, szakértelem...

Mikor végre elhalkultunk, ránk szegezte apró, ravasz szemét, és kibökte: Jelenlét.

Sokan meglepődtek, nem ezt a választ várták. Mégis, mi értelme jelen lenni, ha nem mi végezzük a munkát? Minek a háttérben foglalni a helyet ahelyett, hogy valahol máshol lennénk, ahol mondjuk diszkréten lehet használni a wct... Ilyenkor érdemes emlékeztetnünk magunkat arra, hogy Szirmai bácsinak úgy általában igaza volt a dolgokban, és hogy egy projektnek a tulaj jelenléte mindig számít.

7. Nyugi. Egyik láb a másik után.

Felújítani, szerintem, úgy a leghatékonyabb, ha egyszerre lépjük meg, amit lehet, amire van keretünk. Ilyenkor persze kockáztatjuk, hogy az anyagköltségek és munkadíjak közé bekúszik majd egy borsos tétel a pszichiátriáról is.

Elkerülendő ezt, fókuszáljunk egyszerre csak egy dologra.

1, Először határozzuk meg a kereteinket (mit, mennyiből, mennyi idő alatt),

2, Aztán hogy milyen folyamatokra lesz ehhez szükség (víz, csatorna, fűtés, tető, ablakok, festés, stb.). Írjunk listát! Listákkal minden könnyebb! :) A nagyokra helyezzük előzetesen a hangsúlyt, a kisebb fázisok (kontézer, párkány, kilincs) ráérnek majd akkor is, amikor már zajlik a munka.

3, Kérjünk be sok-sok előzetes árajánlatot ezekre (titkos CC-be dobjuk be az összes email címet az egyes folyamatokhoz megfogalmazott levélre).

4, A legjobbnak tűnő ajánlatokkal lehet kezdeni a felméréseket (hógolyó módszer!).

5, Rakjuk szépen sorba a dolgokat (a felmérésekkor ki fog alakulni, mert mindenki mondja majd, mire van szüksége, ki után és előtt szeretne dolgozni).

6, Bízzuk meg az embereket, de mindig pontos árral és határidővel, hogy tudjuk, mikor kell elővenni...

7, ...a B tervet! Ami legyen mindig, arra az esetre, ha valaki mégsem jön, mégsem úgy, mégsem akkor, stb. Ilyenkkor fogjuk igazán értékelni, hogy több ajánlat is lesz a mailjeink között.

Persze mindent, amit leírtam, érdemes úgy venni, hogy csak ma kezdődött el az érdemi munka, így még nem jelent sokat, hogy "eddig minden oké". Az elmélet összeállt. Most jöhet a gyakorlat.